ELCONEWS

FÉMEN LÉVŐ BEVONATOK - I. rész

Egy felületén lévő bevonat közvetlenül meghatározza az adott tárgy védelmét, ha az korróziós hatásoknak van kitéve.
Általánosan, minél vastagabb a bevonat, annál tovább tart. De, ha a réteg túl vastag, akkor egyes részek nem illeszkednek egymáshoz, vagy a bevonat megreped, ezért aztán a bevonatok vastagságát mérni kell.

FÉM HORDOZÓ

A fémek két alapvető csoportra oszthatók, a fémek újrahasznosítása szempontjából. A  mágnesezhető fémek áthelyezhetők egy darura felhelyezett nagy mágnes használata révén.
A mágnesezhető fémek és ötvözeteik közzé tartozik a vas, acél, ferrit és duplex saválló acél, nikkel, kobalt és ezek ötvözetei. Ezeket együttesen hívjuk "ferromágneses fémeknek".
A többit a nem-mágnesezhető fém és nem mágneses anyag. Ezek különválasztása könnyű, mivel mindegyik fémnek van egy bizonyos megjelenése (kinézete - a ford. megj.), amely eltér a fától és a műanyagoktól. Ezeknek a fémeknek különböző a színük, a világos szürkétől a sárgán és a barnán át a sötét szürkéig.
A nem-mágnesezhető fémek közzé tartozik az alumínium, sárgaréz, vörös réz, ólom, titánium, az ausztenites saválló acél. Ezeket hívjuk "nem-ferromágneses fémeknek".
Óvatosnak kell lennünk a "nem-mágnesezhető" megjelöléssel, mivel ezeknek a fémeknek sokféle ötvözete létezik, amely tartalmazhat vasat, nikkelt, vagy kobaltot, de nem vonzzák a mágnest.
Furcsa módon, bizonyos modern ötvözetek, amelyek fémesnek néznek ki, sem nem mágnesezhetők, sem nem vezetők.
A szárazréteg-vastagság mérők, mint amilyen például az ELCOMÉTER 101, és a 201, tudnak mérni ferromágneses alapon, de más fémen nem.
Az elektronikus készülékek, mit amilyen az ELCOMÉTER 456, egy un. "F" típusú szondát használnak, kifejezetten ezekhez a fémekhez.
Az ELCOMÉTER 456N tud mérni nem mágneses fémeket, egy "N" típusú szonda alkalmazásával.
Ha mindkét típusú szondával kívánunk mérni, "F" és "N" típusúval is, akkor azt az ELCOMÉTER 456FNF típusú készülékkel meg tudjuk oldani, amely automatikusan átvált egyikről a másikra.
Érdemes még itt megemlíteni a vezetőképességet. Minden fém vezeti az elektromos áramot, némelyik jobban, mások kevésbé, mint például az ólom. Csak egyetlen nem-fém vezeti az elektromos áramot: a szén.

Milyen szondát használjunk?

Mielőtt meghatároznánk, hogy milyen szondát használjunk, figyelembe kell venni az alapot is és a bevonatot is.
A mágneses fémek "F" típusú szondát igények, amelyek a mágneses indukciót használják ki.
Ezek bevonata nem lehet mágneses, de még így is marad elég anyagféleség, mint például a festékek és a cink, amely mérhető. A fém bevonatok (nem mágnesezhető fém bevonatról van szó a ford. megj.) mérhetőségének határa 1 mm körül van, mivel ezen túl a szondából jövő jel abszorbeálódik a bevonatban és nem lép kölcsönhatásba az alappal. 
A nem-ferromágneses fémek "N" típusú szondát igényelnek, amelyek az örvényáram jelenségét használják ki. Ezeknek a bevonata nem lehet más fém, de szén lehet.
Lakkoknak, vagy műanyag bevonatoknak a mérése nem okoz problémát nem-mágnesezhető fém hordozón.

Mi az ami befolyásolja a mérésünket?

Nyilvánvalóan a bevonat vastagsága befolyásolja a készülék mérési eredményét. Vannak azonban más tényezők is, amelyeket figyelembe kell vennünk és hatásukat a kalibráció kezelnünk kell.

A hordozó típusa, alakja és felülete

A fémek rendelkeznek vezetőképességgel és mágneses permeabilitással, némelyik jobban, mások kevésbé. Ezek bizonyos körülmények között változnak, például ha a fémet felmelegítjük, vagy lehűtjük. A szükséges, hogy mindig hasonló fémdarabra végezzük a kalibrálást, mint a hordozónké.
A minta darab görbülete is befolyásolja a leolvasott értéket. Egy konvex felület elhajlik a szonda központjától. Ez magasabb leolvasott értéket eredményez, mint egy sík felület esetében.
Egy konkáv felületen a szonda oldala közelebb van a felülethez és így a leolvasott értékünk alacsonyabb lesz.
Ezért fontos, hogy hasonló felületre kalibráljunk, mint a mintáé (mérendő felület - a ford. megj.)
Az "N" típusú szondák érzékenyebbek az egyéb ráhatásokkal szemben, mint az "F" típusúak.
A durva felület (nagyobb érdesség, nagyobb felületi profil - a ford. megj.) megnöveli a szonda által leolvasott értéket, különösen a nem-mágnesezhető fémek esetében.
Az örvényáramok cirkulálnak a "völgyek" alatt, így aztán a "csúcsok" úgy hatnak, mintha extra bevonatok lennének.
Egy hasonló felületre történő kalibrálás korrigálhatja ezt, noha más megoldások is használatosak.
Az alábbi gráf bemutatja, hogy a bevonat leolvasott értéke hogyan változik, attól függően, hogy a szárazréteg-vastagság mérő készüléket sima, vagy durva felületre kalibráltuk-e.

A készülék beállítása

A kalibrációs lejárás során módosítjuk a készülék által leolvasott értéket, úgy hogy a tényleges vastagsági érték kerüljön kijelzésre. Ezt az eljárást minden alkalommal megismételjük, ha az előzőtől eltérő mintát mérünk.
Két beállítási pontunk van, az egyik egy műanyag darabkának (kalibrációs fólia - a ford. megj.)az ismert vastagsága (standard), míg a másik a tiszta fém felületé.
Ugyanez megtehető két vastagsági értékre is, amikor e két pont közti mérések kis tartományára növeljük a leolvasás pontosságát. Ezen pontok közé eső vastagsági szabványok mérésével győződhetünk meg a skálának ezen tartományban való pontosságáról.

Szórás

A durva felületek általában egyenletesek, azaz a mechanikai sérülések ritkák (a felület arányában - a ford. megj.) Ha csak egy mérést végeznénk egy mintán, egy beütés nyoma eltorzíthatná azt és a leolvasott értékünk nem lenne reprezentatív.
Mindig jobb tíz mérést végezni egy adott területen és az átlag értéket venni figyelembe, mivel ez az érték jobban reprodukálható (ismételhető), mint az egyes mérés.
Az ELCOMÉTER 456-os készülék azonnal képes átlagot számolni (és a többi statisztikai paramétert is, mindenek előtt a szórást -a for. megj.)

Reprodukálhatóság

A pontosság gyakran kevésbé fontos, mint a konzisztencia. Például vegyünk egy asztalt. Ha a négy láb 2 mm-vel rövidebb az előírttól, az asztal még tökéletesen funkcionálhat. De, ha egy láb rövidebb csak 1 mm-vel is, akkor, noha a pontosság jobb, mint az előbbi esetben, az asztal kevésbé lesz stabil. A konzisztencia szükségszerű, ha több, mint egy készüléket használunk egy feladatra. Ha a kalibrációt ugyanarra a standardra végezzük és a leolvasásokat is hasonló módon végezzük, akkor tudjuk ezt biztosítani.


    Vissza