Típus

A felületen a festékfilm folytonossági hiánya jelentkezik, és így az alatta lévő alap védtelen marad. Néha crawling-nak, néha halszemnek is nevezik. A festék nem képes az alap nedvesítésére. Néha ez tűhegynyi lyukak megjelenésével kezdődik, majd kiterjed néhány apró minutes-on keresztül a tényleges kráterig. Nagyon nagy is lehet, több méter is!

Felületi szennyeződés, vagy idegen anyag, úgymint olaj, zsír, szilikon, stb. Akkor is előfordulhat, ha rossz oldószer keveréket használnak.

Függőleges felületen közvetlen a festék felhordása után a festék mozgása és cseppjei.

A festék túlzott felhordása, túlzott hígító alkalmazása, rossz térhálósító, vagy egyszerűen nem elégséges szakértelem. Végső esetben formulázási hiba is okozhatja.

Területek, amelyek nyomás következtében nem tapadnak a hordozó felületéhez.

A hólyagosodás egyfajta tapadási hiba, ami számos hibalehetőségből ered. Jelen esetben a visszamaradt oldószer gőzei okozzák.

A festékfilm összeráncolódása.

Az alul levő ki nem keményedett festékréteg, aminek az oka lehet túl vastag réteg és/vagy túl meleg időjárás, különösen olajfestékeknél.

Az alapozót a vele összeférhetetlen fedőfesték oldószere felhúzza.

Megjelenésében a dagályosodáshoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a festékfilm foltosnak tűnik. (Szabad szemmel nem látható) hexagonális cellák keletkeznek azokon a helyeken, ahol a pigmentek nagyobb mértékben vannak jelen, s "felúsznak" a felületre.

Ez a hatás, amely szabad szemmel látható, abból ered, hogy a hexagonális cellák közepén és szélein eltérő a pigmentek koncentrációja.

A megszáradt filmnek olyan a megjelenése, mint egy kiszáradt iszaprétegnek. A repedések mérete változik a mikroszkópostól a szemmel jól láthatóig.

Általában olyan erősen pigmentált alapozók túlzott felhordása okozza, mint a szervetlen cink-szilikátok és a vízzel hígítható bevonatok.

A festékfilm összeráncolódása .

Az alul levő ki nem keményedett festékréteg, aminek az oka lehet túl vastag réteg és/vagy túl meleg időjárás, különösen olajfestékeknél.

A festékfilm felülete durva és egyenetlen.

Helytelen szórási mód: vagy a pisztoly távolsága vagy a felhordási technika nem felel meg az ajánlottnak. Gyorsan száradó termékek kísérő jelensége.

Hasonló a tűhegynyi lyukakhoz, jóllehet a buborékok lehetnek a festékfilm belsejében is (levegő, vagy oldószer zárványok) és a szem számára nem láthatóak, vagy a festékfilm hordozójának felületén megtapadva.
A buborékok lehetnek feltörtek, vagy érintetlenek.

A túl vastag festékfilmen is találhatók, különösen, ha szórással vitték fel, de időnként akkor is, ha átitatott hengerrel, vagy vastag ecsettel történt a felhordás. A fentieken túl, a buborék képződés többnyire a műhelycsarnoki felhordásra korlátozódik, amikor a felhordás mártással, elektrosztatikus szórással, vagy hengerrel és gyakran található kemencében szárított bevonatokon, vízzel hígítható vagy plastisol bevonatokon.

A felhordás után rögtön jelentkező hiba. A vizuális megjelenés a szín mélyülése, amely mélyebb színárnyalatban szárad meg, mint a felület többi része.

Gyakran előfordul fényes fedőbevonatoknál, amelyeknek minimum két különböző pigmentje van, melyek kémiai összetétele eltérő.

Igen nagy (makro) felületi repedés, amely rendszerint úgy néz ki, mint a rácsvágás. Ránézésre az alligátor bőréhez hasonló.

Belső feszültségek, amikor a felület.

Egy festékrendszer fedőbevonatán jelentkező kis repedések. Felületi jelenségként ismeretes, mivel a repedések nem hatolnak át a teljes festékfilmen. Bizonyos repedések olyan kismértékűek lehetnek, hogy nagyítás nélkül nem láthatók.

Tipikusa formulázási és/vagy specifikációs probléma. A repedések azt jelzik, hogy feszültség keletkezett, ami következtében a festékfilm felülete rideggé vált.

A festékréteg kisebb, vagy nagyobb felületeken elválik az alaptól.

Nem megfelelő festékrendszer alkalmazása, nem az alapnak megfelelő, vagy hiányos felület-előkezelés alkalmazása, pl. por vagy nedvesség jelenléte a felületen, az edényidő túllépése, nem ferromágneses, vagy galvanizált felületre történt felhordás, gyenge felhordási technika is lehet. Az alap és a festék eltérő hőtágulása is okozhatja.

A festékfilmben a felhordás közben és a száradás alatt található apró lyukacskák.

Oldószer vagy levegő zárványok a festékfilm belsejében. Általános probléma, ha pórusos alapot vonunk be, mint a cinkkel töltött alapozók, szórt fémbevonatok, stb. A tűhegynyi lyukakat a nem megfelelő szórási eljárás is előidézheti, vagy rossz oldószer keverék.

A bevonat felülete erősen ráncolódott.

Meleg felületre történő felhordás.

A bevonat felülete erősen töredezett.

A felület számos pontján a bevonati film nem tapad az alaphoz, ott kitüremkedik.

Gyakorlatilag érintetlen hólyagocskák, fa festésnél, a nedvesség következményei.

A bevonati filmet helyenként rozsdaképződmény nyomja fel és repeszti meg.

A bevonatrendszer alatt a felület bizonyos helyein korrózió megy végbe, aminek következtében a képződött korróziós termék felrepeszti a bevonatot.

A felületen bizonyos területek nem tapadnak az alaphoz és ott kidomborodik a bevonat.

A hólyagosodás egyfajta tapadási hiba, ami számos hibalehetőségből ered. Idegen szennyeződés, mint zsír, olaj, stb. rozsda, nedvesség, visszamaradt oldószer, hidrogén gáz nyomás, (a katódvédelemmel ellátott bevonatoknál), oldódó pigmentek, stb.

Kicsi, egyenetlenül fellépő, szálformájú korróziós jelenség, amely vékony festékrétegek alatt, vagy féligáteresztő filmek alatt képződik. Gyakran megfigyelhető régi cink konzerves dobozokon, amelyeken csak vékony fémbevonat van.

Az ok a fém alap szennyezettsége, amelyiken korróziós cellák fejlődnek ki.

Falazaton megjelenő laza szerkezetű kirakódás.

A falban lévő sók vándorlása nedvesség jelenlétében, majd történő betöményedés révén kiválásuk a felületen.

A festékfilm felültének párás kivirágzása. Általában a fényesség és a szín is mérséklődik.

A festékfilm a kikeményedés (térhálósodás) alatt kondenzációnak vagy nedvességnek lesz kitéve (általános jelenség aminnal térhálósított epoxiknál). Nem megfelelő oldószer keverék is hozzájárulhat a kivirágzáshoz. Általában egy tiszta ruhával eltávolítható.

Opálosodás, a szín elmosódása, kisebb kráterek a felületen.

A festékfilm kikeményedése előtt esőcseppek csapódnak a felületre, ott részben mechanikailag károsítva annak egyenletességét (kisebb kráterek keletkeznek), részint a nedvesség kémiai hatást is kifejt a bevonat még le nem kötött komponenseivel.

A felhordott festékrétegek közti tapadás elveszése.

Amennyiben helyesen történt a festékanyag megválasztása, úgy a réteges leválási hiba általában a gyenge felület-előkészítésnek és felhordási hibának tudható be:
-a közbenső bevonat felületi szennyezettsége;
- az átvonhatósági idő túllépése.

Fa felületen törékennyé vált festékfilm.

A kikeményedés alatt keletkező és/vagy az időjárás hatására fellépő belső feszültség (kohézió) meghaladja az alaphoz való tapadás (adhézió) értékét.

A festékréteg felületének elszíntelenedése. A fényesség és/vagy a szín tompulása.

A színes bevonat fokozatos elhalványodása, napfény vagy időjárás hatásának következtében. Az elhalványodás nedvesség jelenlétében növekszik. Az elszíntelenedésnek számos oka van: helytelen pigmentálás, az atmoszférából vagy az alapból származó szennyeződés, porózus alap, és még számos más.

Egy enyhe réteg megjelenése a felületen, amely vasoxid lerakódás következménye.

Ez mindig akkor figyelhető meg, amikor a rozsdát a víz valamilyen mértékben kimossa, mint szennyeződést és egy másik felületen lerakódik. Egy ilyenfajta elszíneződés inkább egy megjelenésbeli hiányosság, mint egy tényleges hiba. Kiindulhat például egy rozsdás felületről és eljuthat egy át nem rozsdállt, érintetlen festék-felületre. Ebben az esetben ott nem beszélhetünk festékhibáról.

Az acél felületén korróziós folyamat következtében korróziós termék - rozsda - jelenik meg - amely a fellette lévő bevonatot lefeszíti a felületről.

A kis rétegvastagság következtében a bevonat nem nyújt kellő védelmet az acélfelület számára, ennélfogva a levegő oxigénje és nedvességtartalma rövid úton lehatol az alapig, ahol beindul a korróziós folyamat.

A felhordott festékréteg tapadás hiányában elválik a galvanizált alaptól.

Nem megfelelő tapadás az alap és a bevonati film között, ami az elégtelen felület-előkészítésre vezethető vissza. A galvanizált felületet vagy érdesíteni kellett volna és/vagy külön tapadó híd (mindkét anyaghoz erősen tapadó réteg) felhordása után lehetett volna csak felhordani a fedőréteget.

Egyenetlen és nem kívánatos külső megjelenés egy ecsettel festett darabon.

Az anyag viszkozitása túl nagy lehet ecseteléshez. Nem megfelelő hígító alkalmazása a festékben, nem egyenletes keverés, vagy gyenge felhordási technika. Edényidőn túli anyag (két komponensű festékeknél).

A festékréteg puha és enyhén ragadós. Izoláltan is előfordulhat, vagy az egész felületen is felléphet.

Az elszappanosodás észternek vízzel és lúggal történő reakciója. Ezért gyakran előfordul alkidgyantáknál és olajfestékeknél. Mindenekelőtt beton bevonatoknál lép fel és katódikus védelemmel ellátott acél felületek festékrétegeinél.

Egy festékrendszer fedőbevonatán jelentkező kis repedések. Felületi jelenségként ismeretes, mivel a repedések nem hatolnak át a teljes festékfilmen. Bizonyos repedések olyan kismértékűek lehetnek, hogy nagyítás nélkül nem láthatók.

Tipikusa formulázási és/vagy specifikációs probléma. A repedések azt jelzik, hogy feszültség keletkezett, ami következtében a festékfilm felülete rideggé vált.

A felületre felhordott bevonat sávos, a sávok között a hordozó átlátszik, vagy láthatóvá válik.

A felületre felhordott festékmennyisége nem elegendő.

A festékfilm felületén egy gyenge porréteg jelenik meg. Színváltozás vagy elszíntelenedés is megfigyelhető.

A festék kötőanyagának időjárás vagy UV -fény hatására bekövetkező bomlása. A krétásodás mértéke függ a kötőanyag típusától. A krétásodás bizonyos festéktípusok jólismert jellemzője, pl. epoxi festékek.

A felhordott festékrétegek közti tapadás elveszése.

Amennyiben helyesen történt a festékanyag megválasztása, úgy a réteges leválási hiba általában a gyenge felület-előkészítésnek és felhordási hibának tudható be:
- a közbenső bevonat felületi szennyezettsége;
- az átvonhatósági idő túllépés.

Bevonati hiba.

A bevonati film nem védi meg az alapot a nedves behatásokkal szemben.

Többnyire természetes eredetű tenyészet és megtapadás a festékréteg felületén. Nagyság, forma és élettartam szerint lényeges eltérés lehet, pl.: algák, zuzmók, stb.

Többé, kevésbé nedves körülmények között képződik, esetleg víz alatt is. Az első megtapadás után várható további növekedés.

A felső rétegen "forradás" jellegű hálós repedések jelennek meg.

Az alsó és felső réteg között nem kívánatos kémiai vagy fizikai hatások lépnek fel.

A festékfilm szelektív leválása az alap bizonyos területeiről, vagy különös igénybevételű helyeiről.

A festékfilm lekopása különböző tényezők miatt, mint az eső, hó, szél, stb. Ecsettel felhordott bevonatok lényegesen érzékenyebbek erre, az egyenetlen felületük miatt.

Egyenetlen felület, helyenként eltérő szín.

A festékfilm felhordása előtt szennyeződés (mechanikai, pl.: por, vagy egyéb szemcsék, mint szóróhomok) jelenléte a felületen.

Egy enyhe réteg megjelenése, amely vasoxid lerakódás következménye.

Ez mindig akkor figyelhető meg, amikor a rozsdát a víz valamilyen mértékben kimossa, mint szennyeződést és egy másik felületen lerakódik. Egy ilyenfajta elszíneződés inkább egy megjelenésbeli hiányosság, mint egy tényleges hiba. Kiindulhat például egy rozsdás felületről és eljuthat egy át nem rozsdált, érintetlen festék-felületre. Ebben az esetben ott nem beszélhetünk festékhibáról.

Egy festékrendszer fedőbevonatán jelentkező kis repedések. Felületi jelenségként ismeretes, mivel a repedések nem hatolnak át a teljes festékfilmen. Bizonyos repedések olyan kismértékűek lehetnek, hogy nagyítás nélkül nem láthatók.

Tipikusa formulázási és/vagy specifikációs probléma. A repedések azt jelzik, hogy feszültség keletkezett, ami következtében a festékfilm felülete rideggé vált.

Egyenetlen felület, helyenként eltérő szín.

A festékfilm felhordása előtt szennyeződés (mechanikai, pl. fémpor, vagy egyéb szemcsék, mint szóróhomok) jelenléte a felületen.

Fehér sóképződés cinkkel bevont felületen.

A felszórt fémréteg elválik az alaptól.

Kis felületi érdesség miatt a felszórt bevonat nem tud megtapadni.

Egy festékrendszer fedőbevonatán jelentkező kis repedések. Felületi jelenségként ismeretes, mivel a repedések nem hatolnak át a teljes festékfilmen. Bizonyos repedések olyan kismértékűek lehetnek, hogy nagyítás nélkül nem láthatók.

Tipikus formulázási és/vagy specifikációs probléma. A repedések azt jelzik, hogy feszültség keletkezett, ami következtében a festékfilm felülete rideggé vált.

Területek, amelyek nyomás következtében tapadnak a bevonat alatt.

A hólyagosodás egyfajta tapadási hiba, ami számos hibalehetőségből ered. Idegen szennyeződés, mint zsír, olaj, stb. rozsda, nedvesség, visszamaradt oldószer, hidrogén gáz nyomás, (a katódvédelemmel ellátott bevonatoknál), oldódó pigmentek, stb.

A száradás során a festékfilm mintegy "szétszakad" a felületen.

A repedések feszültségre utaló hibák, és visszavezethetők felületi mozgásra, öregedésre, nedvesség felvételére és leadására.

Területek, amelyek bizonyos helyeken nem tapadnak a felületre.

A hólyagosodás egyfajta tapadási hiba, ami számos hibalehetőségből ered. Idegen szennyeződés, mint zsír, olaj, stb. rozsda, nedvesség, visszamaradt oldószer, hidrogén gáz nyomás, (a katódvédelemmel ellátott bevonatoknál), oldódó pigmentek, stb.

A felhordott festékrétegek közti tapadás elveszése.

Amennyiben helyesen történt a festékanyag megválasztása, úgy a réteges leválási hiba általában a gyenge felület-előkészítésnek és felhordási hibának tudható be:
- a közbenső bevonat felületi szennyezettsége;
- az átvonhatósági idő túllépése.

A festékfilm elszíneződése az alsó festékréteg diffúziója következté-ben, ami által az alsó réteg láthatóvá válik a fedőrétegen át.
Gyakran előfordul, ha bitument, vagy kátrány terméket átvonnak alkid, vagy más hagyományos típusú fedővel.

"Az átvérzés" általában az alsó réteg teljes, vagy részbeni újra oldódása. Átvérzés fordulhat elő, ha a fedőbevonatba erős hígítót használunk.

Festékrétegek látható repedésekkel, vagy hasadásokkal, lehatolva az alul elhelyezkedő alapig. A repedések különböző formában jelentkeznek, a komoly repedésektől egészen a teljes réteges leválásig.

A repedések feszültségre utaló hibák, és visszavezethetők felületi mozgásra, öregedésre, nedvesség felvételére és leadására.
Általánosságban elmondható, hogy minél vastagabb egy filmréteg, annál nagyobb a repedés lehetősége.

A bevonat színe nem egyenletes, foltszerűen eltérő, nem teljesen fedi az alapot.

Kevés anyagfelhordás.

A bevonat felülete egyenetlen, gyűrődésszerű.

A fedő bevonat oldószere felpuhítja az alatta lévő bevonatot, amely így képlékennyé válik és ez okozza a fedő réteg gyűrődését.

A bevonat felülete egyenetlen, hullámos és kráteres.

A túl sok anyagfelhordás következtében az anyag eloszlása a felületen nem egyenletes, a túl sok oldószer távozása a felületről sem egyenletes, ezért kráterek képződnek.

A cinkszilikát alapozó és a fedő bevonat közti tapadás elveszése.

A rétegek közti leválási hiba általában a következőknek tudható be:
- a közbenső bevonat felületi szennyezettsége
- az átvonhatósági idő túllépése.

Kemény, fénylő alapozó réteg.

Amennyiben a festékrendszer kiválasztása helyesen történt, a rétegek közti leválási hiba általában a következőknek tudható be:
- a közbenső bevonat felületi szennyezettsége
- az átvonhatósági idő túllépése .

Függőleges felületen közvetlen a festék felhordása után a festék mozgása és cseppjei.

A festék túlzott felhordása, túlzott hígító alkalmazása, rossz térhálósító, vagy egyszerűen nem elégséges szakértelem. Végső esetben formulázási hiba is okozhatja.

Rozsdásodáshoz vezető gyenge festéktakarás.

A felület bizonyos pontjain nem elégséges a felhordott festék rétegvastagsága.

Fém szemcsék kerültek a még a nedves festékfilmbe.

Még a festékfilm kikeményedése előtt belekerült fém szemcsék felülete nem kapott védelmet a későbbi korrózióval szemben.

A fedő bevonat elválik az alapozótól.

Az alap szennyezettsége következtében a fedő bevonat nem tapad az alatta lévőhöz.